Ahhoz, hogy mindenki megértse, még azok is, akik nem jó szemmel olvassák és elitélően nyilatkoznak rólunk egy kis magyarázat szükséges.
A pánikbetegségnek több fokozata létezik.
Van aki:
· észre sem veszi, hogy Ö is közénk tartozik
· tudja, de nem vesz róla tudomást
· kezelteti magát valamilyen formában (orvosokkal, természetgyógyászokkal)
· Tudja, érzi, de nem jut előrébb
· a megörülés határán van, és nem látja a kiutat
Mindenkinek üzenem, hogy mindegyikre van megoldás. Mint ahogy már említettem nekem se ment segítség nélkül. Szükségem volt arra, hogy valaki, vagy valami megmutassa az utat. Sajnos kevesen vannak azok, akik maguktól jönnek rá a megoldásra. Ők az ügyesebbik feléhez tartoznak.
A mai nap kaptam egy hozzászólást, amire most egy kicsit bővebben is kitérek. Egy ismerősöm történetével.
Valamilyen csatornán megtudta, hogy hasonló cipőben járunk. Tehet Ő is pánikbeteg. Rengetegszer beszéltünk a velünk történtekről. Folyamatosan mesélte, hogy milyen könyvet vett éppen a témával kapcsolatban. Az Ő vállalkozása lehetőséget ad arra, hogy két ügyfél között e fajta olvasmányokat bújjon. Az olvasás közben folyamatosan átérezte az abban leírtakat. Természetesen minden egyes alkalommal, rohammal fejezte be az olvasást.
Ekkor már több éves tapasztalat alapján rájöttem, hogy minél többször beszélgetek valakivel és minél több könyvet olvasok, el a témával kapcsolatban annál jobban romlik az állapotom. Annál többször jön rám a roham.
Azt a tanácsot mertem neki adni, hogy hagyja otthon a könyveket és fejezze be a témázgatást. Annyira maga alatt volt a srác, hogy elküldött a ……..ba. Ehhez én nem értek ne beszéljek bele.
Közel 3 hónapig nem is hívott. Majd egyszer csak csörgött a telefonom és azt kérdezte, hogy mikor érek rá egy beszélgetésre.
Közöltem vele, hogy nem vagyok hajlandó ez ügyben beszélgetni, mert semmi értelme. Ö csak erőlködött és eljött hozzám.
Hozott egy nagy tábla csokit (tudja, hogy nem iszom alkoholt) és elmesélte, hogy 1 hónap után kipróbálta a javaslatomat. Sikerült elérnie, hogy a napi több alkalommal rátörő pánikroham leredukálódott heti 1-2-re amióta nem foglalkozik az üggyel. Nem olvas könyveket, nem beszélget a barátaival (nem sajnáltatja magát) a betegségéről.
Hogy mégis miért kezdtem bele ebbe a blogba?
Mert Én megoldottam ügyet. És lehet, hogy sikerül másnak is segítenem itt a virtuális világba.
Nekem is megfordult a fejembe, hogy könyvet írok. De nem tettem. A hozzászólásokkal itt egy kis közösség gyűlhet és gyűlik össze és így biztos könnyebb lesz megtalálni a kiutat.
Mert Én megoldottam ügyet. És lehet, hogy sikerül másnak is segítenem itt a virtuális világba.
Nekem is megfordult a fejembe, hogy könyvet írok. De nem tettem. A hozzászólásokkal itt egy kis közösség gyűlhet és gyűlik össze és így biztos könnyebb lesz megtalálni a kiutat.
Utolsó kommentek