Természetes, hogy az addig folytatott életem mit sem változva ment tovább. Mit sem törődve azzal, hogy leselkedik rám valami, ami bármikor visszatérhet és hosszútávon rám telepszik. Nem hittem abban, hogy ez velem is megtörténhet.
Egy kis kitérő
Én, is mint minden elvetemült ember, vállalkozásba kezdtem akkor és úgy, ahogy azt sokan teszik még talán ma is. Pénz nélkül, ész nélkül.
Bíztam a tudásomban és a beszélőkémben.
Bíztam a tudásomban és a beszélőkémben.
No, ez kérem, nem jött össze! Többszöri nekifutás és csőd után úgy éreztem, hogy megvan és a számok is azt kezdték bizonyítani, hogy megtaláltam azt a formát és vállalkozási lehetőséget, amely hosszú távon biztosítja a saját és családom jövőjét.
Igen, ám de ez, mint később kiderült óriási áldozatot követelt.
Rövid és apró jelek mutatkoztak még az első nagy rohamom előtt. Enyhe szédülés, fáradság, egy kis hányinger és sorolhatnám. Ezzel mit sem törődve folytattam a munkámat.
Az első igazi roham!
A már említett eset csak bevezetője és előjele volt, mindannak ami ez után következett.Egyik éjszaka, vagy talán hajnalban arra ébredtem, hogy szószerint szakad a víz rólam és olyan erősen ver a szívem és olyan gyorsan amilyet még soha sem éreztem. Ébresztettem a családom, hogy nagy gáz van, nagyon rosszul érzem magam.
A feleségem azonnal rohant a telefonhoz és hívta a mentőket, akik a bejelentés alapján szívroham gyanúra indultak. Rövid idő alatt megérkeztek, de nekem egy örökké valóságnak tünt. Ez idő alatt lepörgött előttem, hogy itt hagyok mindent pedig még rengeteg dolog vár rám az életben. Ekkor még nem sejtettem,- hogy is sejtettem volna,- hogy megvolt életem első halálfélelme.
Hoztak az orvosok minden, ami szükséges az újraélesztéshez. Persze mint említettem a bejelentés alapján valami tragédiaszerűre készültek. Azonnal EKG vizsgálat és nyugtató szavak.
És ekkor ismét érdekes dolog történt.
És ekkor ismét érdekes dolog történt.
Ahogy az orvos beszélt hozzám egyre kevésbé éreztem magam rosszul.
Sőt!
Már jobban is vagyok.
Talán már nem is ver a szívem annyira
Sőt!
Már jobban is vagyok.
Talán már nem is ver a szívem annyira
MEGGYÓGYÚLTAM!
- No, nem! Irány a kórház mert ennek fele sem tréfa. Lehet, hogy már jobban érzi magát, de azért beszállítjuk a kórházba. Jött az orvos utasítása.
Persze nem ellenkeztem, mert éreztem, hogy valami azért még sincs rendben.
És életemben először mentőbe ülve siettünk a kórházba. Teljesen csendben nem úgy, ahogy jöttek értem.
Folyt. köv.
Utolsó kommentek