Az eszem megáll.
Hülye vagyok és kész. Tényként közölték velem. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de számomra ez ezt jelentette. Azért se hittem el. Van még vizsgálat és az majd kideríti az igazságot.
Ekkor várt rám a kardiológia. Szerencsémre az asszisztensnő régi iskolatársam volt és valahogy könnyebben tudtuk megbeszélni a dolgokat.
Itt várt rám egy nagy feladat. Terhelési vizsgálat. Bicóval.
Rám kötötték a korház összes vezetékét. Azt hittem én leszek a generátor.
50 watt, 75 watt, 100 watt. Jött a kérdés. Hogy érzem magam? Persze minden rendben. Mehetünk tovább? Igen! Ment a válasz.
125 watt, 150 watt terhelés. És még minden a legnagyobb rendben. Sőt még jól is esett. Eltérés nem mutatkozott. A pulzusom rendben volt és az istennek sem akart feljebb menni.
Ekkor felhívta a figyelmemet, hogy a következő lépés már 200 watt terhelés, amivel a sportolókat szokták tesztelni. Mehet. Itt legyek most rosszul ne otthon. Derüljön ki az igazság.
És persze bírtam és jó eredményt hozott, és nem volt eltérés, sőt kiváló lett. Nem örültem. Ez másoknak a legjobb hír lehetett volna. Nekem nem volt az.
Nos, akkor van még egy utolsó vizsgálat. Rám kötöttek 24 órára egy kis dobozt, ami gyakorlatilag folyamatosan vizsgálja és figyeli a szívemet. Kérték, hogy amennyiben rosszul vagyok, akkor nyomja meg a tetején található kis gombot.
Azt hiszitek volt rosszullétem? Dehogy volt.
Ekkor minden reményem elszállt. Több hónapos vizsgálatok után 5 cm vastag papírkötegem lett arról, hogy makkegészséges vagyok.
Utolsó kommentek