A pánikbetegség betegség. Aki nem ismeri, de tünete van, és intelligens, az magyarázatot keres. A dipotriás szélvédő egy magyarázat, ami hülyeség, de csak a hülye röhög rajta. A dolog ennél sokkal komolyabb, és ugyanakkor sokkal egyszerűbben megoldható. Segítséggel.

az én történetem sokkal brutálisabb! 15 éve tart a kálváriám és velem együtt az engem szorosan körülvevő családtagjaim tehetetlen, részvéttel teli segiteniakarása. az én betegségem tipikus alig-alig stagnáló, sokszor órákig tartó pánikbetegség. Rohamaim az elviselhetetlenség határát súrolják, néha megúszom egy rövidebb intenziv rohammal is. A gyógyulni akarás még min dig nerm szűnt mrg bennem, bár olyan canossat jártam meg ez idő alatt, hogy akár egy könyvet is irhatnék arról a sok kísérletezésről, förmedvény gyógyszerek egymásutáni beszedéseiről--amitől még rosszabbul lettem...nembeszélve a lekezelő, sokszor megalázó ,,kezelési módszerekről,, Véleményem úgy alakult ki, hogy sokszor jobban tisztában voltam betegségemmel, mint az épp soros orvos, mert bizony nem térlenkedtem! a gyógyulni akarást minden porcikám és életkörülményem követelte! ,,Természetesen a mai napig nem gyógyitottak ki ebből a rettenetből... sőt a legutolsó háziorvosommal való beszélgetésem során, amely egy kitudja hányadik uj gyógyszer alkalmatlanságáról szólt, azt kaptam meg, hogy ÉN MANKÓNAK AKAROM AZ ÉLETEMBEN HASZNÁLNI A GYÓGYSZEREKET ÉS AZ ORVOSOKAT!!! Szerintetek mire is kell nekünk , betegeknek az ORVOS? van aki passzióból jár az órákig tartó sorrakerülésre, vagy unaloműzés céljából látogatja Őket? Én mindenesetre annó még igenis biztam Bennük, úgy néztem fel Rájuk,telve reménnyel, hogy esküjükhöz híven minden tudásukkal gyógyulást nyujtanak, ill. legalább egy elviselhető állapotba hoznak. Nem tudok élni teljes életet, félve a bármikor bekövetkező rohamtól... nem tudok párkapcsolatot kialakitani, hiszen bármilyen pozitiv belső és külső tulajdonságokkal is rendelkezem, hogy várhatnám el páromtól, hogy elviselje azt a látványt, amikor izzadtan beszükült tudattal , igazi halálfélelemmel,az életemért rohangálok fel-s le a szobában, közben dupla adag gyógyszerekkel, amiket lenyelni is félek,rettegve várom hogy csituljon a roham.
nem lwettem még depresssziós, amikor a ,, normális ,, állapotomban vagyok, tudok minden szépnek és jónak örülni, rendkivül jó humorérzékem van, szeretem as társaságot, nyitott vagyok mindenre, szinte minden érdekel, szeretem az életet,és még mindig remélek, hogy talán a segitség is megérkezik egyszer. nem vagyok gyakorló vallású, ám hiszek Istenben,s meggyőződésem, hogy ha létezik pokol, én oda már nem kerülhetek. a földi poklot járom, és csak a póstás csenget kétszer! Ki tudna nekem segiteni?

Jaj, de súlyos!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4

Ne fossá, nekem is vannak ilyen tüneteim. Tudod, mit csinálok? Szarok bele. Az a legjobb.