3 éve szenvedek és küzdök!Szeretnék végre meggyógyulni!

Sziasztok!
Tavaly májusban a 32. születésnapom másnapján, a nagybátyámat látogattuk egy kórházban, aki egy stent beültetésen és természetesen az azt megelöző infarktuson esett át. A látogatás során egyszer csak remegés fogott el, a meleg ellenére rázott a hideg, nagyon rosszul éreztem magam. Mire észbe kaptam már szédültem és az ájulás kerülgetett, ill. szépen lassan elkezdett nyomni a mellkasom is... Azonnal átvittek EKG-ra, vérnyomásmérés, s laborvizsgálat, estére az eredményeket látva azt mondták a szívemnek semmi baja, nincs komoly probléma és hazaengedtek. (A laborértékekben Nekem laikusnak egyetlen kimagaslóan rossz érték volt CK-MB tömeg 8,2.) Mivel a mellkasi fájdalom nem enyhült sőt egyre fokozódott és a rosszullétem is hasonló volt az elkövetkező 2 napban, elmentem saját lábon egy kardiológiai centrumba, ahol EKG, labor- és fizikális vizsgálatok, mind 2x megismételve, hazaengedtek, akut történés és kóros eltérés hiányában. (Laborban a hgb és hct és crp értékek voltak magasabbak, de a TroponinT 0,01 értéket mutatott.) Pár nap múlva ugyan kissé enyhültek a panaszok, de szédültem, rohamokban izzadás-remegés és szinte állandósult mellkasi szorítás érzésem volt, súlyos halálfélelemmel párosulva. Innen számítva 2 hónap után sikerült ismételten munkába állnom, közben kivizsgáltak, kardiológiai centrumban - EKG, terheléses EKG, szív UH - hasi UH, pajzsmirigy UH, Doppler, mellkasröntgen, tüdőgyógyászat, mindenhol negatív lelet volt a végeredmény. A hematológián polycitémia gyanújával (a genetikai vizsgálat ezt nem támasztotta alá)vérlebocsátásokat végeztek és végeznek, igaz most már csak negyedévente. Az hozzá tartozik, hogy a születésnapomon fogyasztottam alkoholt, keveset aludtam, elfogyasztottam 3 energiaitalt reggel és a két nap alatt 3 doboz cigaretta is elfogyott, valamint az étkezések elmaradtak, de ha ettől lett volna az nem tart 2 hónapig - gondolom... A lényeg, hogy mind a mai napig nem vagyok nyugodt, hogy minden rendben van, erősen figyelem magam, fáj a hátam, a lábaim, a közérzetem sem mindig jó, néha fáj a gyomrom, és a mellkasi fájdalom is néha vissza-vissza tér, bár csak rövid időre... Természetesen kicsit jobban vigyázok magamra és azóta visszatértem a normális életbe, de kiváncsi vagyok mindenki más véleményére.

Természetesen az elmúlt 3/4-d évben is vizsgáltal egy párszor, no meg voltam is rosszaul párszor, tulajdonképpen senki nem talált semmit, azon kívül, hogy kissé sok és kissé sűrű a vérem...

Nekem már többször megfordult a fejemben, hogy esetleg ez pánikbetegség lehet, de ezt egyetlen orvos sem említette meg... Most pár hónapja azonban már kettő is szinte egyszerre - mivel a bővérűség enyhe és valószínűleg a dohányzástól van, makk egészséges vagyok - nincs más magyarázat - szerintük.

Azóta kiolvastam a pánikbetegségről írt összes írást a neten és ha valóban nincs szervi bajom, akkor elég logikus, hogy Én is ebben szenvedek...

Manapság ritkán tör Rám a roham, de nagyjából tudom kezelni, bár azért mindig megfordul a fejemben, mi van ha más a baj?

Azért írtam ilyen hosszan, mert Én is úgy gondolom, hogy tulajdonképpen mindenki aki ezzel a "betegséggel" él együtt, meg kell értse, hogy ahogy tegnap sem, ahogy ma sem - úgy holnap sem fog belehalni, báááár ezt még Nekem sem sikerült tökéletesen megvalósítanom.

Üdv.

J

Pánik beteg voltam,avagy hogyan gyöztem le a pánik betegséget!
Azzal,kell kezdenem,hogy még soha semmillyen blogot nem írtam,ugyhogy lehet egy kicsit majd kezdetleges szintü,fogalmazás lessz de az biztos,hogy őszinte.

Egyetlen barátom biztatására(atti),ugy gondoltam megosztom ,mással is ezt a szörnyüséget amit túléltem,és ami durván,kb 3 évet elvett az életemből.
akkor kezdem a legelején:
2006 ban történt,nem volt elöjele,éltem az életem,magamról pár szót:elváltam van egy nagy lányom(22),akkoriban,még fent laktam mátyásföldön(bp 16 ker)ott béreltem egy szép házat,aztán jöttek a bajok meg a gondok(gondnok),a munkahellyemet a szó szoros értelmében eladták az ukránoknak,a munkahellyem megszünt,a barátnőm elhaggyott(3 év után a piszok)magamba zuhantam,probáltam tartani magam lelkileg ,fizikailag amennyire csak tudtam,igen ittam is,de nem voltam alkoholista,és akkor beütött a nem várt betegség...nem nem a pánik betegség(ha valaki akkor beszél róla kinevetem,hogy mi az),nos fájt a hasam de nagyon,addig ,addig amig beutaltak a péterfybe,és azzonnal megmütöttek egy perforált vakbéllel,(a mütét jól sikerült csak a beteg nem élte túl szokták mondani) oké én túléltem de nagyon legyengültem a jó kis 82 kilomról lefogytam 70 re.
egy vacak vakbéllel bent voltam 45!!! napig mert elvágták a hashártyát és nehezen gyógyult,megszenvedtem az tutti.
már egéssz jól voltam amikor haza engedtek(okt .mütöttek és nov 29 engedtek el szép mi?)
gondoltam lemegyek az anyuhoz gyógyulgatni,és ugy is tettem,igen jó volt de alig telt el 3 hét és kaptam egy bélcsavarodást,nem akartam elfogadni azt mondtam ,hogy ha még eggyszer megoperálnak akkor nem birom ki ujra a torturát(csövek lognak ki belöled...kinzások stb...)de mégis az élet ösztön sokkal erősebb,megmondták vagy mütenek vagy meghalok,nos mond te(kit) mit választanál.mégegy mütét,...igen de azt nem mondták,hogy nem altatnak el,mert van egy illyen modszer,hogy a hátgerincbe adnak egy szurit és igy érzéstelenitik a testet.
már javában operáltak,és teljesen magamnál voltam nem sokat éreztem az egészból csak ,hogy ráncigálnak jobbra balra kifeszítve az asztalon,és akkor történt valami....rámjött egy fulladás,biztos megijedhettem mert még szóltam is a dokionak meg a nővérnek,hogy nem kapok levegőt,erre intubáltak(azt hiszem iggy mondják amikor egy csővet ledugnak a torkodon ,és ,mesterségesen lélegeztettnek)az orromba is dugtak egy csövet mert ollyan durván tették,hogy elindult az orrom vére is,nos ennyit az egézsségügyi ellátásokról,ja és valami kis orvostanoncok operáltak a fődoki segitségével(kisérleteztek velem)
nagyon fájt a fejem amikor megébredtem és fájt a varrat is,és aznap este(2006 dec 23)éjjel nagyon érdekes testenkivüli élményem volt,este felemelkedtem az ágyról és el akart indulni a testem az ajtó felé,oké lehet hogy álmodtam,lehet,hogy az altató gáz mellékhatása(mivelhogy elaltattak amikor intubáltak)de nem volt jó érzés,féltem nagyon,próbáltam kapaszkodni az ágyba,és üvölteni is akartam de nem jött hang ki a számon,nagyon rossz volt.
haza engedtek az anyuhoz,ápolt rendületlenül 84 évesen,talán egy honap telt el,amikor egy este néztük a tv ét és akkor jött az első rosszul lét:
ugy éreztem megfulladok,nem kaptam levegőt,a szivem szúrodott,azt hittem itt a vég(infarktus)éjjel kijött a mentő megvizsgált (ekg) és azt mondta a kis hölgy,hogy pánik roham azt sem tudtam,hogy mi fán terem,mi az? kérdeztem.
ez volt az első,és utána kezdett el sürüsödni,rá egy hétre megint.majd naponta jöttek a rosszulléteim ollyan szimptomák voltak mintha a szivem fájt(de fájt is igazából fizikai fájdalmam volt)a fulladás,és akkor kezdődött az igazi kálvária, beutaltak megfigyelésre,ollyan szimptómákat csináltam,hogy csak ugy rémüldöztek a nővérek és orvosok,hirtelen felment a vérnyomásom 210_110re re aztán le 110 per 55 re szívdobogás ,...ájulás stb
nem tudták megállapitani,hogy mi a bajom,aztán mégis átküldtek a pszihiátriára akkor már csak 59 kilo voltam mert nem mertem enni attól féltem meghalok(nagyfoku hipohondriám is volt ami azt jelenti,hogy mindenféle betegségek kinoztak:hátfájás,hasfájás,székrekedés,félelem mindentől,és hogy álmomban meghalok,féltem még egy bogártól is,nagyon legyengültem ,amikor az orvos professzor megvizsgált azzonnal lenyugdijjazott(amit azóta sem vettem igénybe)féltem a villamoson mert nem kaptam levegőt,féltem ha dörgött az ég,és ha essett az eső,stb...
akkor elkezdtek kisérletezni velem ,mindenféle gyógyszerrel eggyik rosszabb volt mint a másik,mellékhatások tömkelege,eggy adott pillanatban ugy ültem az ágyon a sok gyógyszertől mint egy kómás,azt sem tudtam ,hol vagyok és mellyik világon,hang foszlányokat hallottam de nem értettem semmit csak néztem ki a fejemből mint egy idiota,aki akkor látott,azt mondta,hogy belőlem már soha nem lessz ember,csak egyelfuserált hulladék,és tényleg levoltam kapcsolva,szedtem xanaxot,(alprazolam)councilt,cipralexet,és sok minden mást.
esténként a kórházban(elme osztályon((cédulás vok)),nem mertem elaludni mert féltem,hogy meghalok álmomban,és akkor bevettem a dormicumot,a valériána csppeket(vagy 60 cseppet) és a nővérkéknek csokit adtam,csakhogy adjon injekciot,vagy diazepámot,vagy fenobarbitált,ami kiütött,igy tudtam aludni. és akkor.....
.... az öreg prof adott egy francia gyógyszert a neve:Rivotvil az hatott,ugy éreztem jó,napi hármat szedtem és este Dormicumot7,5 öst de ugy hogy 2 is bevettem elloptam az anyutól bezony mert ollyankor már gyógyszer függő voltam,és szedtem és szedtem napokig,hetekig,hónapokig és igen ÉVEKIG(3) és azt mondom hogy gyógyszeres kezelés nélkül nem sikerült volna,peddig probáltam mindent,kuruzslást,rontáslevételt,természetgyógyászt, és papot,hmeopátiát és csontkovácsot,és ez nem tulzás kedves olvasóm igy volt.
igazából leállni a gyogyszerekről az a nem semmi.de ezt már csak a következö blog bejegyzésemben fogom ecsetelni.köszönöm mindenki türelmét,ha van kérdezni valód kérdezz bátran,nos innentől fogom folytatni üdvözlettel:yamy tyby

Kedves Yamy! több mint 9 éve édesapám rákban meghalt nekem akkor egy féléves gyerekem volt szörnyű házassággal temetése után szörnyen fájt a hátam 5 nap ügyelet után kórházba kerültem intenzívre kiderült tüdőembóliát kaptam.Nem álmodtál és nem az altatás miatt érezted azt hogy te kilépsz a testedből sajnos ugyan ezt éltem át olyan szinten ,hogy elvoltam rekedve de hangot a nővér nem halott.Nem kívánom senkinek fülzúgás volt és a testemen középen mintha egy vonal lenne és én vissza is néztem saját magamra és az állam lekattanva láttam.Úgy nyitottam ki a szemem ,hogy egy erős kéz mintha vissza dobott volna a testembe.Borzalmas fejfájás kíséretében.Majd meggyógyultam ,de nem foglalkoztam a betegségemmel,semmi stressz nem volt az életemben és majd csak azon vettem észre magam ,hogy éjszaka szőnyeget pucolok nem tudok aludni.Alvászavarom lett a Dormicum nekem sem használt szinte semmi csak a xanax.Az élet ment tovább hajtottam a pénzt ,de csak gyógyszerrel tudok aludni.Azóta sokszor volt bajom többször műtöttek ,de soha nem ijedtem meg mindig vasakarattal.Utánna kórház tájékára se mentem pedig syncumáros beteg vagyok az embólia miatt,de nem érdekelt mert jól éreztem magam éltem.3 hete a városban ügyintézés közben reggel 9 kor a fejemben fájdalmat éreztem és a lábaim rögtön elgyengültek,leültem egy padra ,hogy én jobban leszek hisz kánikula van.Nem lettem jobban sőt már a hangokat mintha távolinak hallanám ,egy idősebb nő oda jött és kérdezte jól van?ugy éreztem válaszolok ,de hang nem volt,kijött a patikából a gyógyszerész és kérdezte a nevem ,de nem tudtam reagálni Úr Isten belefújt a számba és kiabálta stroke jött a rohammentő.Bevittek a sürgőségire adtak 2 infuziót és elengedtek.Gondoltam majd visszamegyek ct-re és egyáltalán majd ha elrendezem a dolgaim.Nem múltak el a tüneteim szörnyű fejfájás ,bal kéz zsibbadása ,lábaim gyengesége igy hát vissza mentem a kórházba a leleteim a legjobbak ,fej ct nincs semmi eltérés ,igen ám ,de 20m nem bírok menni a lábaim esnek ki alólam . Úr isten azt mondta a háziorvos lelki eredetű ,de én nem ez vagyok én nem bebeszélem magamnak egyszerűen nem bírok utcára menni. Mit tegyek???? merre menjek??? S O S !!! Mi ez???
üdv mici